Szemüveg

Először csak közelebb ültem a lámpához, azután erősebbre cseréltem az izzót, de nem segített. Szemüveg kell! Nem nagy dolog, egy koron túl mindenkinek szüksége lesz rá. Egy koron túl… Tényleg, nagyjából félidőnél tartok. Mit is értem el? Van egy remek családom, jó munkám, minden klassz. Irány a szemész!
Látok! Tisztán látom a könyvet, a monitort. Sajnos a szemem körül az apró ráncokat és az ősz hajszálaimat is. Ez van. Félidő. Irány a fodrász!
Értekezleten megdicsérték az új frizurámat, a szemüvegemről diszkréten nem tettek említést. Pedig mennyi mindent látok vele tisztábban. Munkatársam még meg sem szólal, már tudom mit fog mondani. Határidő, prezentáció, értekezlet. Unom. Hány éve is csinálom?
Hétvégén a gyerekek kirándulni mennek. Megkértek ne menjek ki a pályaudvarra zsebkendőt lobogtatni, mert ciki és senkit nem kisérnek ki a szülei. Hiába, megnőttek. Ezentúl nem lesz rám szükségük?
Férjem este mondta, hogy póker hétvége lesz a régi csoporttársakkal. Sebaj, ha senki nem lesz itthon, legalább nyugodtan kitakarítom a házat. Persze se az új frizurámat, se a szemüvegemet nem vette észre. 20 év házasság. Mi ez a gombóc a torkomban?
Azután mindenki elment. Az első óra remek volt. Kényelmesen ittam egy kávét. Majd rájöttem, hogy egyre sűrűbb a csend körülöttem. Felvettem a szemüvegem és megálltam a tükör előtt. Ideje volt szembenézni önmagammal.
Tényleg minden annyira klassz? Ezt akartam? Valóban nem vagyok többre képes? Hogyan tovább? Ez már mindig igy lesz? Képes vagyok változtatni az életemen? Hogyan? Mit fog mondani a környezetem? Kire számíthatok majd? Mivel kell majd megkűzdenem? Bele merek vágni? Vagy egyszerűen állítsam a fotelt a lámpa mellé és tanuljak meg csipketerítőt horgolni? Szemüvegem már van hozzá.
www.mikeeva.hu
#coaching#életközépválság#újrakezdés 

Döntés kérdése

Az elmúlt időszakban többféle új kihívással kellett megküzdenünk. Az új helyzetek mindig döntések eredményei, csak nem mindig a mi döntésünké. Van, hogy mi teremtettük az adott szituációt, van hogy csak élvezzük, vagy megszenvedjük azt. Ha tisztázzuk mire van hatásunk és mire nincs, már az sokat segít a helyzet elfogadásában. Bármelyik szituációban is legyünk, az a közös, hogy stresszt okoz(hat). A lelki/érzelmi ellenálló képességünk határozza meg, hogy hogyan kezeljük az általunk teremtett vagy megkapott helyzeteket.

Te tisztáztad már, hogy milyen helyzetnek vagy a teremtője, és milyen helyzetnek az áldozata?

Photo by Emil Kip on Unsplash

Kedd van

Kedd van és már fáradt vagy, kedd van és már a hét végét várod.

Miért van ez? Talán a munkával van baj? Talán a főnököddel nem működik a kémia, talán a munkahelyi környezet nem megfelelő? Talán a kollégákkal van baj? Vagy a motivációddal van probléma? Esetleg túl sok a stressz, a feladat, a felelősség? Kedd van és még előtted a hét.

Mi fog feltölteni? Napi 3 kávé? Esetleg energiaital, netalán az édesség?Gondolkodtál már azon, hogy azt csinálod-e, amit szeretsz? Feltölt-e a napi tevékenységed, vagy csak elveszi az energiádat? Másoknak akarsz megfelelni vagy magadnak? Mersz-e változtatni? Mersz-e nemet mondani? Van hozzá elég önbizalmad?

És még csak kedd van

Photo by Konstantine Trundayev on Unsplash

Lomtalanítsunk!

Sokszor búcsút intettünk már egy-egy háznak, lakásnak és egy kisebb költözés ezen a tavaszon is előttünk áll. Ilyenkor az ember először lomtalanít: mondjuk nem biztos, hogy kell ez a világháborús gázálarc, ezt inkább eladom. Ez a baseball-ütő is gyanús. (Hogy került ez ide egyáltalán? Lehet, hogy még az amerikai nagybácsim hagyta itt? Tekintve, hogy nincs is amerikai nagybácsim, tényleg gyanús- dobjuk csak ki!) No, ezt a fehér csipkés ruhát a nagymamámtól azért mindenképpen megtartom…

Arra gondolok, milyen jó lesz, amikor csak a tényleg szükséges dolgokat visszük majd át az üres lakásba, milyen szép lesz a fölösleges holmik nélkül, mennyire jól fog érvényesülni az az izgalmas új kép a tiszta fehér falon!Aztán elgondolkoztam azon, hogy a gondolataimat valahogy sokkal ritkábban “lomtalanítom”, pedig kellene. Hogy miért? Főleg hogyan lomtalanítson belsőleg az ember?

Szívesen megosztom a kedvenc módszerem, amit eddig minden “gondolat- lomtalanításnál” megtartottam. Ez arra jó, hogy a limitáló, korlátozó, “nem tudom, nem merem, nehéz lesz” gondolatainkat ki tudjuk selejtezni. Tehát egy ilyen tavaszi gondolat-lomtalanításnál biztos elő fog bukkanni az “ezt nem lehet megcsinálni” című tipikus gondolat. Ha szeretnél mégis egy újabb, egy klasszabb, modernebb gondolatot elsajátítani, kérdezd inkább ezt: “Hogyan lehetne ezt mégis megcsinálni?..” Hajrá, kezdjünk hát lomtalanítani! – megéri néha a régi, poros gondolatokat is átnézni.

Karrier

Mit? Miért?

A karrier építés egy élethosszig tartó folyamat, amelyben minél jobban kibontakoztatjuk a bennünk levő lehetőségeket.

Mit tanuljak?

13 évesen kerülünk szembe először ezzel a kérdéssel. Meg kellene határozni életünk irányát, de se önmagunkkal, se a lehetőségekkel nem vagyunk tisztában. Azt sem tudjuk igazán milyen munkák vannak, ott milyen feladatokat kell ellátni, ezek milyen emberi szakmai igényeket támasztanak és főleg azt nem, hogy erre mi alkalmasak vagyunk-e. Ez a tevékenység komfortos lesz-e nekünk.

Persze ilyenkor a szülők „segítenek” a döntésben. Mindannyian jót akarunk a gyermekünknek, de jól akarjuk ezt a jót? Tényleg az az utat találjuk meg, amelyik a gyerek alkatának, személyiségének megfelel? Sokszor megpróbáljuk egy olyan útra terelni, ahol karriert lehet építeni, elismertséget lehet szerezni, vagy jól lehet vele keresni. Biztos, hogy befolyásolás nélkül gyermekünk is ezt választotta volna?

Mit csináljak? Miért azt?

A tanulás befejezése után friss bizonyítvánnyal, de már valamivel jobb önismerettel és egy kevés élettapasztalattal vetődik fel ez a kérdést. Végzettségünk szerint jó esetben többféle lehetőség közül választhatunk. Miért válaszam egyiket vagy másikat? Alkalmas vagyok rá? Örömet fog okozni ez a munka?

Mit tudok még?

Sok esetben néhány év munka után jövünk rá, hogy az a feladat egyáltalán nem érdekel minket. Ekkor újra felmerül a kérdés, hogy mire vagyok még alkalmas? Mit szeretnék igazán csinálni? Mi az ami érdekel? Mit kellene ehhez tanuljak? De lehet, hogy csak azt érezzük, hogy ezt amit addig csináltunk nem akarjuk folytatni.

Mit tegyek, ha érzem a kiégés első jeleit?

Ma már tudjuk, hogy a kiégés nincs életkorhoz kötve. Nagyon sokan átestünk már azon, hogy egyre jobban érezzük a változtatás kényszerét. A munka amit végzünk nem jelent már kihívást, nem ad örömet. Ennek ellenére csináljuk tovább, mert ezt tanultuk, ehhez értünk, ezt tudjuk magabiztosan csinálni, ez adja a biztos megélhetésünket. Rajtunk múlik, hogy meg akarjuk találni az új lehetőségeket, új örömöket mindennapi munkánkban, vagy szidjuk a körülményeket és beletörődünk, hogy az örömtelenség a sorsunk.

Mit tegyek, ha elvesztettem a munkámat?

A munkahely elvesztése egy gyászfolyamat, amelyet sok esetben kudarcként élünk meg. Végig kell élni ennek a folyamatnak az egymást követő fázisait. Kezdetben segítenek a barátok, ismerősök. Ha nincs tartalékunk, beleugrunk az első munkalehetőségbe, ahova felvesznek minket és kezdődik a körforgás újra. Azt a munkát tudjuk sikeresen és jól végezni, amit szeretünk. A kényszerből választott feladat sem önmagunk, sem a környezetünk számára nem fogja a kívánt eredményt hozni.

A karrier coaching abban tud segíteni, hogy jobban megismerjük a saját személyiségünket, motivációnkat. Ez fogja megadni azt a lendületet, amely szükséges a változtatáshoz és a változáshoz, mert igazán azon a területen leszünk sikeresek, amelyet örömmel tudunk végezni.

(Mike Éva)

Döntés

Minden egy döntéssel kezdődik.Egészen onnantól, amikor reggel felébredünk, eldöntjük: milyen ruhát vegyünk fel, mit reggelizzünk, felszálljunk arra a buszra, vagy megvárjuk a következőt? Ezek apró döntésnek tűnnek, de meghatározhatják a napunkat vagy az egész jövőnket. Pedig ezeknek adott pillanatban nem érezzük a súlyàt.Ezen kívül vannak komolyabb döntések, mint például: váltsak- e munkahelyet, maradjak- e tovább a párommal? De sorolhatnám még. Utóbbi döntéseket képesek vagyunk halogatni, vagy túlgondolni, félni a következményektől. De miért? Mitől félünk igazán? Mit nyerhetünk? Mit veszítünk?Mi alapján mérlegelünk? Mi az igazán jó? A szívünk mélyèn mire vágyunk? Hiszen az is döntés: mennyire merjük megismerni önmagunkat? Mert az önismeret nagyban segíthet a döntéseinkben azáltal,hogy ismerjük magunkat, hogy mit akarunk, könnyebben tesszük le a voksunkat egy ilyen helyzetben. A döntés a Te kezedben van!!

A burnoutról röviden




A mai kor egyik nagyon sokakat érintő témája ez.A kiégési szindróma tünetegyüttes, amely hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. A fogalom Freudenberger (1974) nevéhez fűződik.Kezdetben önsegítő közösségek tagjainál, krízisintervenciós központok munkatársainál, egészségügyi és szociális intézmények dolgozóinál figyelték meg, azonban a későbbi vizsgálatok során pedagógusoknál, jogászoknál, rendőröknél is tapasztalták a jelenséget. Szinte minden foglalkozás esetében előfordulhat, azonban a kutatások azt mutatják, hogy a humán szolgáltatások területén dolgozók körében nagyobb a veszélye. Kialakulásában szerepet játszhat az elismerés hiánya, mely vonatkozik az anyagi jellegű juttatásokra, az alacsony jövedelemre, illetve az erkölcsi elismerés elmaradására. A túlságosan hosszú munkaidő, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség is kockázati tényező. Veszélyeztetettebbek az egyedül dolgozók, akiknek nincs lehetőségük szakmai tapasztalatcserére, és nem kapnak visszajelzést tevékenységükről. Az elégtelen intézményi támogatás, a vezetőség segítő-motiváló jelenlétének hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága, az adminisztratív terhek nagy aránya az effektív munkához képest szintén probléma forrása lehet. A kiégési szindróma kialakulásában szerepet játszik a személyiség. Védő faktor a nyitottság, és ha úgy érzi, kontrollálni tudja a helyzetet. Szerencsére ma már vannak erre coaching eszközök,- módszerek,amelyek segítenek ennek kezelésében és megelőzésében. (Toldi Timi)

A RENDES ANYÁK

Ma már mindenkinek természetes, hogy egy nő egyszerre feleség, anya, háziasszony és mellette saját karriere van. A kettőt összeegyeztetni nem mindig egyszerű feladat.

Mert egy rendes anya az óvodai ünnepségekre házi buktával és pogácsával érkezik. Az iskola kapuban várja a kicsengetést. Jelmezt varr a farsangi bulira. Kikérdezi a leckét. Este mesét olvas, hétvégén kirándul, szabad idejét pedig a játszótéren tölti. A lakásban természetesen egy szem pókháló sincs, van viszont minden esete meleg vacsora.

A munkahelyén 100%-ot teljesít, elvégre ezért kapja a fizetését. Kreatív, nyitott az újdonságokra, mindeközben mindig friss, összeszedett és mosolygós.

A valóság pedig úgy működik, hogy lopva, hogy minél kevesebben lássák odacsempészed az oviba a bolti teasüteményt. Megesik, hogy mire a gyerekért mész, már a portás vigyáz rá. Utolsó pillanatban elrohansz a kölcsönzőbe jelmezt keresni és az iskolába menet reggel a kocsiba kérdezed ki a leckét. Az esti meséről meg ne is beszéljünk, mert te alszol el előbb. Iskolai ünnepség előtti este veszed észre, hogy a csemete kinőtte a fekete nadrágját és egész úton a suli felé azt mondogatod, hogy ne merjen feszengeni, mert szétreped a hátán a fehér ing.

Munkahelyeden a prezentáció előtt 5 perccel veszed észre, hogy rossz a számítás, elfelejtetted átnézni az előző nap kapott anyagot és ráadásul szalad a harisnyád.

Magadon érzed Anyád szemrehányó tekintetét. Szánalmat látsz a szomszéd néni szemében, amikor megsimogatja a gyereked buksiját és úgy gondolod, hogy a főnököd sem elégedett veled. Azt érzed, hogy összecsaptak a hullámok a fejed felett, képtelen vagy az elvárásoknak megfelelni, akár hogy igyekszel, semmit nem csinálsz jól.

  • Miért érzed így?
  • Miért akarsz mások minden elvárásának megfelelni?
  • Te mit várnál el a többiektől?
  • Elmondtad már ezt nekik?
  • Szíved szerint mit csinálnál másképpen?

Mert lehet, hogy a valóságban Anyád szívesen megsütné a pogácsát, a szomszéd néni megvarrná a farsangi jelmezt és a főnököd sem felejtette el, hogy a múltkor az ő számítása sem volt jó, ráadásul kivetted a pörköltfoltot a nyakkendőjéből.

(Mike Éva)